Szinopszis

Kudász Gábor Arion

HUMAN SCALE

Az emberi lépték - részletes munkaterv

Az emberi lépték mint téma közel egy éve, 2014 tavasza óta foglalkoztat. A
kiinduló kérdésfelvetésben a léptékek dinamikus sorozatában az emberi
tartomány meghatározását tűztem ki célul. Könnyen kijelenthető, hogy ez vagy
az a dolog emberi vagy épp ellenkezőleg azon túli léptékű, ugyanakkor problémás
e tartomány térbeli, időbeli vagy erkölcsi határainak kijelölése.

A problémát nyilván az okozza, hogy az utóbbi évszázadok folyamataiból
következő tudományos, technikai és társadalmi változások kihívások sora elé
állítják az embert, amelyek rendre saját határainak átlépésére, egészen pontosan
e határok kiterjesztésére kényszerítik. Tehát az emberi lépték távolról sem stabil
mértékrendszer, hanem viszonylagos és dinaikusan változó.

Kutatásomat egy nagyon konkrét elrugaszkodási ponthoz, mégpedig egy fotogén
tárgyhoz akarom kötni, olyasmihez ami a civilizáció kezdete óta – fogalmazzunk
így – kéznél van. A téglát nem gyakorlati alkalmazása alapján választottam,
inkább arányai, súlya és métere miatt. Egyrészt ezek visszavezethetők az emberi
test adottságaira, másrészt a tégla funkciója és keletkezése révén segít a fent
említett kérdéskört értelmezni. A tégla épp meglepő egyszerűsége és banalitása
miatt bizonyult ideális jelképnek.

2014-ben egy nagyvállalat segítségével több kelet-európai téglagyárat
meglátogattam, ahol az automatizált ipari termelés és e termelésben résztvevő
emberi lélek viszonyával kezdtem el foglalkozni. Munkásokkal folytatott
beszélgetések alapján, gyakran a közreműködésükkel terveztem meg és
készítettem el képeket. A képzelőerőm próbájának bizonyult a felismerés, hogy
egy nyolc órás műszakban egyetlen ember keze alatt 12-18.000 darab tégla
születik, azaz minden harmadik órában egy-egy családi ház anyagszükséglete.
Kísérletem arra irányult, hogy a munka tárgyával a tevékeny ember közvetlen
kapcsolatát feltárjam, helyreállítsam és világosan értelmezzem. 2015-ben a
következő terveim vannak:

A)
Elsősorban be kell fejeznem a téglagyárakban és a munkásokkal megkezdett
munkát. Hiányoznak még többszereplős jelenetek, illetve olyan összetett
előkészítést és építést igénylő képek, amiket tavaly nem tudtam elkészíteni.
Három gyárba fogok visszatérni, Balatonszentgyörgyre, Solymárra és
Békéscsabára. Ezeken a helyszíneken a nyári hónapokban tudok hatékonyan
dolgozni, ekkor üzemelnek a kemencék és ekkor pörgetik az építkezések a
termelést.

B)
Eredeti elképzelésemben szerepelt egy gyűjtés jellegű munka is, amihez még
nem kezdtem hozzá. Az úgynevezett gyűjtés hivatott a „téglás” képeket
bonyolultabb és szövevényesebb összefüggésrendszerbe helyezni. Online,
könyvtári és múzeumi képanyagok és tárgyak dokumentációját, kisajátítását,
átértelmezését használnám fel azzal a céllal, hogy az emberi léptékről és
különösen annak torzulásairól egy tágan értelmezhető, speciális vizualitású anyag
jöjjön létre, mintegy ellenpontjaiként az elsőnek. Ehhez a munkához elsősorban
kutatóidő és stúdiómunka szükséges. Már most tudható, hogy lesznek olyan
vidéki múzeumi gyűjtemények, amikhez csak helyben férhetek hozzá.

Mindkét esetben 4x5” fényképezőgéppel, fekete-fehér filmre dolgozom. A
digitalizált képek ugyan végül nem lesznek 30x40 centiméternél nagyobbak, de
karakterük igényli ezt a technikát. Mennyiségben viszont legalább 80-100 körüli
képben gondolkozom, hogy a képeket összekötő asszociációra és repetícióra építő
logika működhessen.
Az ősz folyamán egy amerikai kurátorral együttműködésben elkezdem a
könyvterv előkészítését, ami remélhetőleg a 2016-os év második felében fog
eljutni a megvalósuláshoz.