Szinopszis

SOPRONYI GYULA: KILENCVEN PERC


TÉMA
A készülőben lévő, legújabb sorozatom környezetünk egy olyan jelenségére fókuszál, ami kapcsolatban áll a társadalom szinte minden szegmensével. Egyéni szinten vagy környezetünk egyik tagja által, közvetlenül vagy közvetetten vezetve a híradások és azok társadalmi kivetülései révén, de mindenképpen érintetteivé válunk a mai magyar társadalom egyik legmegosztóbb társalgási és vita témájának, a labdarúgásnak.

SZINOPSZIS
A hagyományos megközelítési módokkal ellentétben egy újfajta nézőpontot szeretnék alkalmazni, mely új összefüggések felfedezésére késztet, és más perspektívában mutatja be azt, amit a labdarúgás intézményéről gondolunk.
Kilencven perc a játékidő, kilencven perc, míg a reflektorok kigyúlnak, amik nem csak a pályát, hanem az stadionon kívüli világot is megvilágítják. Míg a több száz vagy ezer néző a stadionban történteket figyeli, erre az időre teljesen megváltozik a futballpályát körülvevő környezet. Olyan dolgok kapnak hangsúlyt és emelkednek más szintre a fény által, amik csak a mérkőzés idején láthatók, majd befejeztével ismét rejtve maradnak.
Korlátok és megszorítások nehezítik a fényképek elkészítését. Így a mindössze kilencven perces rendelkezésre álló idő, az egy évadra jutó, kevés számú, reflektorfénynél játszott mérkőzés. De nehezítő tényező maga a fény is, ami a távolsággal négyzetesen csökken. Ezek a körülmények ugyanakkor lehetőséget is adnak a környezet sokkal koncentráltabb bemutatására. A reflektorok fénye, ami behatárolja az elérhető tárgyak leképzését, csak szorosan a stadion környezetében található objektumokra van hatással, egyúttal rendkívül ki is emeli azokat. A fény rávilágít a valóságra, a házak repedései, az egyes lakóterek izoláltsága és külvilág felé való zártsága még inkább szembetűnő válik. Ezek a „látomások” urbanisztikai és szociológiai szempontból további összefüggések tisztázásában lehetnek segítségünkre városépítészet, városrendezés vagy a különböző életterek viszonylatában. Rávilágíthatnak a társadalmunkban érzékelhető feszültségekre és olyan felismerésekre késztethetnek, amik befolyással lehetnek a labdarúgásról, mint intézményről kialakított képünkre.

TOVÁBBI CÉLOK
Az anyag további folytatásához kérném a segítségüket, hiszen a labdarúgás számos változást idéz elő nem csak hazai, hanem világviszonylatban. Míg a stadionokon belül erős szociális kötődés jön létre a közönség tagjai, valamint nézők és játékosok között, azok környező területét kevésbé övezi figyelem. Házak, utcák, terek válnak az épülőben lévő standionok építési területévé, ahol akár komplett lakónegyedek semmisülnek meg, a hozzájuk kapcsolódó emberi sorsokkal együtt.
Ennek a változásnak a folyamatát szeretném figyelemmel kísérni a saját eszközeimmel, mely mentén kutatásaimat a későbbiekben szeretném kiterjeszteni nemcsak Magyarországra, hanem nemzetközi téren, hogy a kilencven perc fényeinek a környezet- és társadalomformáló hatását minél szélesebb körben vizsgálhassam.