Szinopszis

Roma Biblia

Magyarország lakosságának harmada él a szegénységi küszöb alatt,ebből a harmadból minden negyedik lakos mélyszegénységben él. Egy olyan ördögi körben, ahonnan a kitörés szinte reménytelen. A gyárak és téeszek bezárásával megszüntek azok a munkalehetőségek, ahol a képzetlen rétegeket tömegesen felvették volna, viszont motivációhiányában minek is tanultak volna tovább, akiknek már évtizedek óta nincs munkájuk? Ördögi kör. A segélyek passzivitásba taszítanak tömegeket, akiknek esélyként sokszor csak egy szalmaszál jut, ha jut egyáltalán, így nem csoda, hogy a többség ebben a próbálkozásban elbukik, vagy már meg sem próbálja.

Az ország több romasorán, és mélyszegénységben élő falván jártam már,ahol az ott élőkkel való beszélgetés során gyakran felmerült a társadalom felelősségének kérdése. Miért nem biztosít munkát az állam, miért nem elég a segély.Mint ahogy egy idő után az egyén felelősségéről is szó esett. Miért nem tett meg mindent, miért nem próbálta meg ezredjére is.

Egy idő után azonban találkoztam olyan családokkal, akik ugyanúgy ott éltek a romasorokon, viszont tiszta volt az udvaruk, késő este is leckét írt a gyerekük és legjobb tudásuk szerint beosztották azt a keveset, amit kerestek. Volt reményük és mint kiderült ez a legtöbb esetben a hitükből táplálkozott. Tucatnyi kisegyház és a nagy egyházak is végeznek roma pasztorizációs tevékenységet, térítik meg a szegénységben élőket, akik számára a hit jelenti sokszor az egyetlen reménysugarat, amiért érdemes sokadszorra is nekiveselkedni a munkakeresésnek, ami miatt lehet bízni abban, hogy jobbra fordul a másnap.

Az elmúlt években felkerestem a Megnyílt Ajtó Gyülekezetét Ózdon, fotóztam Uszkán, a többségében romák lakta faluban ahol a lakoságot még a 80‐as években megtérítette a Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet. Riportot készítettem Körömön, ahol az indiai Urdu atya vezeti a Katolikus gyülekezetet, meglátogattam a pünkösdista gyülekezetet Békésen, ahol egy hitét megtalált volt bőrfejű téríti a cigányságot, és jártam az ózdi Baptista egyház gyülekezetnél, amit egyaránt látogatnak a környéken cigányok és nem cigányok.

A változatos gyülekezetek ellenére nagyon sok volt a közös pont. Rendkívül megindító volt látni azokat a megtérőket, akiken látszott, hogy nyomasztja őket azoknak a számukra megoldhatatlan problémáknak a sora, a kilátástalanság, környezeük lehúzó ereje, de mindezek ellenére megtalálja őket a remény, hogy létezik egy megbocsátás és egy tiszta lap, amivel újra kezdhetik életüket. Sokan ebből meríthetnek erőt azokhoz az apró küzdelmeihez, amik sokszor még ha nem is többek, mint hogy folytatják tanulmányaikat, leteszik a cigarettát vagy csak nem járnak kocsmába – apró dolgok, amik a szegénységben élők mindennapjati mégis gyökeresen megváltoztatják hiszentöbb pénzük marad a családi kasszában. Sokszor még a pásztoroknak sem makulátlan az előéletük:térít Uszkán volt lányfuttató, Békésen prédikál a magára korábban Szálasi nevét tetováló volt bőrfejű, akiknek mind a hit adott erőt, hogy újraépítsék magukat, családjukat és környezetüket – és ez a sötét múlt nem kevés inspirációt ad a gyülekezet tagjainak, akik jó része szintén nem átlagos középosztálybeli.
Fotósorozatomat folytatni szeretném, mivel célom, hogy a képekből később egy könyvet hozzak létre és fontosnak tartom, hogy ehhez további részletekket bővítsem az anyagomat. Tavasztól kezdődik el az az időszak,amikor több közösségben az újonnan megtérők szimbolikusan is csatlakoznak a gyülekezethez szakítanak korábbi életükkel–őket bemerítik, újra megkeresztelik. Ezt a rendkívül szimbolikus szertartást szeretném több helyen is fotózni, a megtérőkről portrékat készíteni, amihez már előzetes beleegyezéseket is kaptam több gyülekezetnél.

Fontosnak tartom, hogy jobban bemutassam azt a hátteret, ahol a hívek többsége éli mindennapjait, több teret szeretnék szentelni fotóimban azoknak a küzdelmeknek, nehézségeknek és sikereknek amiket ezek az emberek átélnek. Sokan nyáron napszámmal keresik kenyerüket, vagy éppen távolra utaznak dolgozni hogy családuknak pénzt tudjanak küldeni otthonra – célom hogy ezekről is képet készítsek.

Számomra nagyon sokat mondó, hogy milyen bibliákat szorongatnak a hívek a kezükben, van aki leopárdbőrbe bujtatja, van aki egy díszpéldányt hordoz körbe és van akinek már szinte széthullanak a lapok a sok használatból. Olyan tárgyak ezek, amik sokat árulkodnak használójáról, az újonnan megtérők hinni akarásáról.Fontos szerepet szánok leendő könyvemben is annak, hogy ezek a Bibliák környezetükben megjelenjenek, legyenszó egy koszos asztalról,egy házioltárról vagy egyvirágos terítőről.

Kérem fotósorozatom megvalósításához támogatásukat.

Tisztelettel:

Stiller Ákos